Próbadiéta

Miután össze-vissza olvastam a neten mindenfélét az Atkins diétáról, megvásároltam néhány magyar nyelvű könyvet is a témában, melyeket úgy kezeltem, mint jó keresztény a Bibliát.

Étkezéseimet szigorúan a könyvekben leírt módon csak fehérjékből álló ételek tették ki.
Húst ettem kolbásszal, tojást töpörtyűvel, és ismét húst tojással.
Egyetlen szem gyümölcsöt, de még zöldséget sem engedélyeztem magamnak biztos, ami biztos alapon.
Atkins ígérete szerint 3-4 napon belül átáll a szervezet szénhidrát alapú energiahasznosításról saját zsír égető üzemmódra. Ezt az állapotot ketózisnak nevezi, ami azt jelenti, hogy a zsírégetés közben ketonok termelődnek a szervezetben, melyek a vizelettel és a lehelettel távoznak a szervezetből. Ennek létezik egy igen egyszerű kimutatási módja is: patikában kapható ketoncsíkkal a vizeletből kimutatható. Ha a ketoncsík elszíneződik rózsaszínre, akkor van keton a pisiben, tehát vállon veregethetjük magunkat. Ha fehér marad, akkor valamit nem jól csinálunk, vagy még nem volt ideje az emésztésünknek átállni.

Én személyszerint már legalább 2 hete nem ettem szénhidrátot, amikor sikerült beszernem a ketoncsíkot és ellenőrizni magam. Elégedetten nyugtázhattam, hogy ketózisban vagyok, tehát zsírt éget a szervezetem, mégpedig saját zsíromat.

Testsúlyom 72.5 kg voltz amikor belefogtam ebbe a diétába, és naponta kb. 10-20 dkg-ot fogytam belőle.
Egy-másfél hét elteltével megszűnt az állandó fejfájásom, és valóban nem voltak nagy falási rohamaim sem. Nem szédültem, nem volt székrekedésem -igaz rost tablettákat szedtem közben-. Tulajdonképpen a rossz szájszagon kívül nem volt semmi nehézségem a diétával.
Nem mozogtam továbbra sem többet, mint azelőtt a súlyom mégis lassan, de folyamatosan csökkent. Helyesbítek: volt amikor kicsit többet mutatott a mérleg, aztán másnapra megint kevesebbet, de ha grafikonon kellet volna ábrázolni a súlyom változását, akkor egyértelműen csőkkenő értéket muatott volna.

Két hónapig csináltam ezt az egészet és ezalatt összesen 4 kg-ot fogytam.
Közben jól éreztem magam, főztem a családomnak, nem éheztem, nem voltam rosszul.
-Csak egy kicsit volt néha húsundorom...

Aztán elérkezett a karácsony a maga nagy lakomáival. Két napig szigorúan tartottam magam és nem kóstoltam bele semmiféle süteménybe. A harmadik napon azonban addig szemeztem a diósbeiglivel, hogy végül megtört a jég és beleettem.

Nem vígasztaltam magam, és nem áltattam magam, tudtam, hogy most ezzel a szelet beiglivel megtörtem a diétámat, elrontottam a ketózisomat. Mostantól már nem rózsaszín a ketoncsíkom, és a szám szem ecetszagú.
Kíváncsiságból másnap megmértem magam, és a mérleg nem mutatott többet, mint két nappal azelőtt, a fogyás megállt a testsúly nem csökkent és nem gyarapodott. Ez még a jobbik eset szerintem, mert arra is fel voltam készülve, hogy 2 kilóval többet mutat majd a mérleg büntetésből. De nem, ez egy rendes mérleg...

Ahogy megszűntettem a ketózist, ismét elkezdett fájni a fejem, a beleim felfúvódtak és szeles lettem, percenként kívántam valami édességet enni, vagy inni. Szóval megint a pokolban találtam magam!

Feltett szándékom, hogy holnap reggeltől ismét száműzöm a szénhidrátokat az életemből és ismét fogyni fogok abban a kényelmes ütemben, mint eddig.

Karácsony volt... Kilengtem és vétkeztem magam ellen, de már vége. Előveszem Atkins könyvét és olvasok belőle valami lélekerősítőt, aztán új erővel kezdem el ismét.
Sőt újévtől egyéb terveim is vannak! :)