Szabálysértő hamburgerezés

Nem azért nem írtam ebbe a blogba napok óta, mert nem volt miről mesélnem, épp ellenkezőleg.
Hallottad már azt, hogy az idegeskedés fogyaszt? -Ennek az az oka, hogy amikor az agyunk le van terhelve, feszültek, idegesek, vagy gondterheltek vagyunk, akkor sokkal több energiára van szüksége, mint relaxált állapotban, ezt az energiát pedig szénhidrátokból nyeri legkönnyebben.
És mi a helyzet az Atkins diétát folytató, fehérjéken élő emberrel?
-Nos amikor a ketózis beáll, akkor mint minden szervünk, az agyunk is zsírokból látja el energiával magát. Ebből logikusan az következne, hogy ha én a ketózisom közepette stresszes helyzetbe kerülök, akkor sincs semmi gond, legfeljebb még gyorsabban dobálom le a hájat magamról.
A valóságban azonban nem így történt....
Ahelyett, hogy az adódott idegfeszültségemből is újabb előnyre tettem volna szert az elhízás ellen folytatott ádáz küzdelmemben, inkább bementem egy MC Donalds-ba és befaltam egy vígasz hamburgert. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ha úgyis, annyi teher nyomaszt mostanában, akkor legalább arra a néhány percre had legyek elégedett és boldog, míg a hamburgert megeszem.
És úgy is lett... Boldogan és lelkifurdalás nélkül fogyasztottam el a hatalmas puffancsba bugyolált húst és majonézt, majd -mivel most már úgyis mindegy- megettem még hozzá egy csokoládé tortát és egy almáspitét is.
Mert megérdemeltem! :)
Aztán másnap már sokkal fegyelmezettebben viszonyultam az ételhez, bár elhangzott valaki szájából, hogy "ugyanmár, mire jó ez az egész?".
Megmondom minek: az önbecsülésemért, mert meg tudom csinálni, a karcsúságomért, amit nyáron majd büszkén fogok közszemlére tenni, az egészségemért, aminek keretében aktívan élhetek és olyan dolgokat is élvezhetek még, amiket egy elhízott 40 éves nő már nem engedhet meg magának. (konkrétan most a sportra gondoltam...)